Vissza
A KUTATÁS RÖVID ISMERTETÉSE
A kapcsolathálózati megközelítés viszonylag új szemlélete a nonprofit szektor- és ezen belül az önkéntességgel kapcsolatos kutatásoknak. Habár a társadalmi kapcsolatok jelentőségét kezdettől fogva felismerték a szakterület kutatói, a 2000-es évekig szinte csak statisztikai leírások születtek a témával kapcsolatban és azóta is inkább az ilyen jellegű kutatások dominálnak. Ugyanakkor az önkéntesség egy „kapcsolati” jelenség is, ilyen értelemben a társadalmi kapcsolatháló-elemzés az önkéntesség esetében egy módszertani megközelítést takar, amelynek során akár mikro-szinten (egyének kapcsolatai), mezo-szinten (csoportok kapcsolatai) illetve akár makro-szinten (szervezetek kapcsolatai) is vizsgálhatjuk a hálózati tulajdonságokat.
Jelen kutatásban a mikro-szintű kapcsolatokra fókuszálunk, a rövid távú önkéntességre-, ezen belül is a fesztivál-önkéntesekre összpontosítva dinamikus hálózatelemzéssel. A kutatással olyan általános jelenségeket kívánunk megragadni, melyek a hatékonyabb munkaszervezést, a segítő hálózatok létrejöttét és az önkéntesek motivációinak megismerését és erősítését egyaránt szolgálják majd.
A három legnagyobb magyar könnyűzenei fesztivál önkénteseinek felmérésével az a célunk, hogy megértsük, mely interperszonális kommunikációs vagy reputációs hálózatok a leghatékonyabbak az önkéntesek esetében, és milyen készségek és ismeretek terjednek el a kapcsolathálóikon keresztül, különösen a krízis-kommunikáció speciális esetében. Erőssége a kutatásnak, hogy pilot-kutatásainknak köszönhetően, közvetlenül a kétéves lezárás előtti két évre vonatkozóan már vannak kutatási adataink, és ez a kutatás nagy jelentőségű lehet a lezárást követően. Figyelembe véve a társadalmi-gazdasági környezetet, kutatási céljaink három fő kutatási kérdéskörbe csoportosíthatók.
Egyrészt, szervezeti szinten szeretnénk megismerni hogyan viszonyulnak egymáshoz a formális és informális kapcsolatok, és milyen informális hálózati struktúra segíti elő a legjobban a hatékony (járványhelyzetet követően újraértelmezett) önkéntes munkát? Melyek a fő hálózati akadályai a robusztus működésnek, különösen a krízis-kommunikáció tekintetében?
Másrészt, személyes szinten szeretnénk megvizsgálni, hogyan befolyásolja a hálózati struktúra az egyéni teljesítményt, a készségek elsajátítását és a szubjektív jól-létet? Más szóval, milyen típusú kapcsolatok (munkával kapcsolatos- vagy személyes kommunikációs-, reputációs-, együttműködési, barátság-, pletyka-hálózatok) hatékonyabbak a teljesítmény, a munkahelyi elégedettség és a szervezeti elkötelezettség szempontjából?
Harmadrészt, szeretnénk megérteni hogyan élheti túl egy organikusan fejlődő szervezet a két éves lezárást, és hogyan indítja el a működést a két éves lezárás után? Melyek a fő szervezési stratégiák, és mi a szociális hálózatok szerepe az átszervezési folyamatban?
TÁMOGATÓK:
© ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont
1097 Budapest, Tóth Kálmán utca 4.
